2014. július 19., szombat

BFF kerestetik

Tavaly ilyenkor beszéltem utoljára személyesen az egykori legjobb barátnőmmel. De még Facebook-on is tavaly októberben történt a legfrissebb üzenetváltásunk. Én nem tudom, mi történt... Pontosabban tudom, hogy mi történt, de nem tudom felfogni, hogy miért volt lehetséges.

Gimnázium első hetétől kezdve barátkoztunk és hamar legjobb barátnőkké váltunk. Úgy érzem.

Az első törés azt hiszem 10. osztály után történt, nyáron. Egész tizedikben egy srác után loholtunk, Bé után. Jófej volt és kocka, hosszú göndör fekete hajjal és szakállal. Akkori énem álompasija. De tudtam, hogy semmi esélyem nála. Úgy láttuk a legjobbnak a barátnőmmel, hogy inkább hagyjuk a dolgot. És a nyáron megint nem találkoztunk. Úgy emlékszem, akkor még nem volt internetem (neki volt), így nem nagyon tudtunk beszélni. Majd nyár végén véletlenül mégis internetképes géphez kerültem és végre tudtam beszélni MSN-en (soo 2000's) vele is és Bé-vel is. Bé elmondta, hogy ők járnak, de a barátnőm erről elfelejtett szólni. Nekem kellett rákérdeznem. *Törés* Egy ideig bosszantottak még a történtek. Szóban sosem kértem számon, de kiírtam magamból az akkori blogomon (ami szerencsére azóta eltűnt az éterben, kösz freeblog). Évekkel később tudtam meg, hogy ő is olvasta azt a posztot.

Gimi után egy időre megszakadt a kapcsolat, de a közösségi oldalakon láttam, milyen jó új barátokat szerzett az egyetemen. (egy fiút és egy lányt, hárman legjobb barátok voltak)

Aztán három évvel később, amikor szakítani akart Bé-vel, engem kért meg, hogy beszéljek vele. Hogy nyugtassam meg stbstbstb. Akkor már (sőt hónapokkal előtte) csalta Bé-t a következő barátjával, az egyetemi barátai közül a fiúval, akit elneveztünk PP-nek (PornóPajtás). Erről a harmadik barát (a lány) nem tudott és emiatt halálosan összevesztek, miután kiderült. Tehát én maradtam az egyetlen lány-legjobb-barátnő.

Amíg PP-vel volt, változó intenzitással rendszeresen beszélgettünk facebookon. Volt, amikor nagyon egymáson lógtunk, volt amikor kevésbé. Programokat szerveztünk, szerepjáték estéket tartottunk stbstb. Majd eljött az az idő (2 vagy 3 év után), amikor már nem akart PP-vel lenni. PP akárhogy kedveskedett neki, ő eltaszította, folyton a hibát kereste benne, belekötött, nekem panaszkodott róla. Végül egy diákmunka révén megismerkedett egy másik fiúval, Unkával (mert mUnkatárs). 

A PP-vel való szakításban természetesen megint nekem kellett segédkeznem. Soha nem mondtam el PP-nek, de a barátnőm már jóval a szakítás előtt lefeküdt Unkával. Egyszer szó szerint én mentettem ki PP előtt, amikor PP kétségbe esve jött hozzám, hogy megtalálta egy óvszer csomagolásának darabját az ágy mögött és ők biztosan nem használtak óvszert. Akkor azt mondtam, hogy azt én vittem át múltkor, már rég lejárt és poénból vízibombát csináltunk belőle. Szóval megmentettem a seggét. PP nem viselte jól a szakítást. A lánynál lakott, így albérletet, munkát kellett keresnie.

Ezután már semmi nem hátráltatta a barátnőmet, hogy Unkával legyen. Őszintén megvallva, nekem nem volt túl szimpatikus a srác. Tipikusan olyan fiú volt, akik szívattak engem a gimiben. Beszólogatós, enyhén egoista. De nem volt vele személyes problémám. Ami viszont nagyon zavart, az a viselkedése, amikor ivott. Ilyenkor még bunkóbb és hangosabb lett. Az sem tetszett, ahogy kezdetben a barátnőmmel bánt. Többször megemlítette neki, hogy milyen csajokkal jöhetett volna össze a bulikban, ahol volt.

Ekkor még gyakran találkoztunk a barátnőmmel. Sokszor átmentem hozzá, együtt főztünk, sütöttünk, csacsogtunk, előfordult, hogy takarítani is segítettem neki. Én dobtam ki a karácsonyfáját februárban. :'D Aztán, mivel PP már elköltözött tőle, üres maradt az egyik szoba, ahol addig az állataikat tartották (sok-sok terrárium) és a barátnőm felajánlotta egy szintén régi (ált.isk.) barátnőjének, (akivel szintén jóban volt, mint velem), hogy költözzön oda. Nagyon szép gesztus volt, ráadásul amit hallottam a lány anyjáról, nem csodálom, hogy el akart költözni onnan. De már akkor attól féltem, ha ott lesz "kéznél" egy barátnő, akkor már nem lesz szüksége rám, akihez/nek utazgatni/a kell, ha találkozni akarnak. Ezt a félelmemet ki is fejtettem neki. 

És azt hiszem, hogy végül beigazolódott. Miután a barátnője odaköltözött és minden fennmaradó idejét Unkával töltötte, már nem tartott igényt rám. Tudom, hogy erősködnöm kellett volna és próbálkozni, de sosem szerettem az akaratos embereket és én sem akartam az lenni. Az utolsó pár majdnem-találkozó mind arról szólt volna, hogy menjek el inni vele és Unkával. Én viszont jobban szerettem volna kettesben ellenni, mint régen, erre viszont már sajnos nem volt lehetőségem.

Ez egészen addig húzódott, hogy eljött a nyár (a tavalyi), amikor is a barátokkal elmentünk Medve nyaralójába. Jött a (volt) legjobb barátnőm, Unka és a lány, aki náluk lakott (ő egyébként Medve egyik haverjának a barátnője, rajtunk keresztül ismerkedtek meg egy szerepjátékos/szülinapos estén). Viszont akkor már nem nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Elforogtunk egymás mellett (vagy hogy is mondjam).

Azóta, hogy onnan hazamentek (ők hamarabb távoztak), nem találkoztunk és nem is beszéltünk. És én magam vagyok. Hiányoznak a kettesben eltöltött napok/esték, amikor filmeztünk, zenét hallgatunk, alkottunk, beszélgettünk. 

(Ez az egész azért lett aktuális, mert ki akartam deríteni, hogy hány éves a húgom hörcsöge, amit tőlük kaptunk (amikor még PP-vel volt) és emlékeztem, hogy a beszélgetések között valahol ott kell lennie, amikor írta, hogy KISHÖRIK! És visszanézve a beszélgetéseinket, soha senkivel nem beszélgethettem (és lehet nem is fogok) olyan kötetlenül, mint Vele. BTW: Csupor augusztus 8-án lesz 2! éves.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése