2015. július 12., vasárnap

Valami nem jó

A tegnapi diplomaátadó óta (valójában már sokkal korábban) nem találom a helyem. Miután hazaértūnk, hogy legszívesebben elsírtam volna magam. És nem az örömtől.

Kezdem azt hinni, hogy ez valami betegség. Kóros elégedetlenség vagy valami hasonló.

A sikerek, amiket elérek (ha elérek) nem töltenek fel hosszú távon. Ideig óráig örülök nekik, de nem segítenek, hogy értékeljem magam. Mások eredményeit sokkal nagyobbra értékelem. Talán azért, mert nem hiszem, hogy én képes lehetek elérni azokat.

Másfelől viszont ez arra késztet, hogy folyton fejlődjek, igyekezzek, ne érjem be kevesebbel, mint amire képes vagyok.

Ez abban is megnyilvánult, hogy a főiskola során csak négyeseket, ötösöket szereztem. Míg mások attót féltek, hogy megbuknak egy-egy vizsgán, én még jobban féltem a rossz jegyektől. De ez csak a jó oldala.

Összességében nem tudom, hogy ez jó vagy rossz. Kinek mi... De barátot szerezni biztos, hogy nem segít.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése