Szekálás

Bár Amanda Todd halálával épp aktuális lett a téma, az ő halálát nem tartom akkora felkavaró eseménynek. Sokkal nagyobb problémát jelentenek szerintem az éhező gyermekek, vagy a családon belüli erőszak, ami sok esetben ki sem derül, de valószínűleg sokkal több gyereket érint, mint gondolnánk.

Viszont nem rég volt egy álmom, ami nem hagyott nyugodni... Egy flashback volt 12-14 éves önmagamhoz, vissza az általános iskolába.

Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem mint az általános iskola, mint a gimi nagy megrázkódtatást jelentett.
Voltak barátaim, akik bármikor kiálltak mellettem, de örültem, ha végre nem engem szekáltak. És ez nem tett túl jót az önbizalmamnak sem. (Nagyon-nagyon igaz, hogy a gyerekek a leggonoszabbak egymással, ráadásul úgy, hogy nem is tudják, milyen sebeket okoznak egymásnak, akár hosszú távon.)

Szörnyű volt álmomban újraélni azokat pillanatokat. És bár ma már könnyedén vissza tudnék vágni egy frappáns replikával, vagy elviccelni a dolgot, vagy simán csak ignorálni és nem törődni vele többet, kiskamaszként, amikor még nem tud elég lazán visszaszólni az ember, szörnyű a tehetetlenség.

Ezen a tehetetlenségen próbálok manapság, "felnőtt" fejjel túllépni. Kisebb-nagyobb sikerrel. Tanulság nincs, de így legalább a húgomat fel tudom vértezni a hasonló helyzetek ellen.