2013. június 17., hétfő

Kiskertem - Nőttön nő

A tépősaláta hihetetlen gyorsasággal nő. A menta és a metélő hagyma kicsit lemaradt, de ami késik, nem múlik...

Gondoltam rá, hogy kiegyelem egy kicsit a kertecskét, de tüzetesebb áttekintés után arra jutottam, hogy még növögethet.

Múlt heti kép:

Nehezen bírom

Alapvetően csöppet önbizalomhiányos, csendes lány vagyok. Nehezemre esik megnyílni emberek előtt, ezért nem is szoktam kiadni magam, csak pár beavatottnak.
Talán éppen ebből adódik, hogy nem szeretem a hangos, akaratos, rosszindulatú, önző embereket. Persze az is lehet, hogy csak féltékenység van a háttérben. Hogy valójában irigylem az erejüket, de én nem vagyok pszichoanalitikus...
Viszont egy közeli ismerősöm, akit nekem is szeretnem kell, nagyon is ilyen ember.
Néha nagyon nehezemre esik tolerálni a viselkedését, de nem akarom megbántani sem őt, sem azokat, akik őt szeretik. Ezért néha inkább szórakozottnak, fáradtnak vagy migrénesnek tettetem magam, hogy ne kelljen beszélgetnünk.
Valójában szörnyen félek tőle. Nem akarom megbántani, de örökké tettetni sem tudok.

Mina cica érkezése

Már régóta epekedtünk Medvével egy kismacskáért. Neki már volt cicája korábban, de én mindig csak vendégeskedések alkalmával tudtam cicázni.
Aztán elkeztük nézegetni az ingyen elvihető cicák hirdetéseit interneten és találtunk is egy apró gyönyörűséget, akit talán Kr szülei is jóváhagynak.
Nekem egyébként teljesen mindegy volt, hogy milyen a cica... Fekete, cirmos, trikolor, fajtacica vagy keverék... Én bármelyik mentett cicát elhoznám egy menhelyről. :)
A lényeg tehát, hogy megkaptuk Erika (don't even ask...) jóváhagyását és azóta egy fővel bővült a család.
Az apróság április 20-án született, Main Coon anyukától és ismeretlen apukától. Ez a fajta felismerhető arról, hogy a homlokán egy M betű mintája rajzolódik ki. Ezért valami M-mel kezdődő nevet kerestünk neki, ami végül Wilhelmina vagyis Mina lett.
Tökéletes cica! Élénk, játékos, rosszcsont, szobatiszta és jó étvágyú. Az egyetlen dolog, amit Medve nehezen tolerál benne, hogy éjszaka rendszerint felmászik mellénk az ágyba és megtámadja különböző végtagjainkat, de ezt idővel biztosan sikerül kinevelni belőle.
És a végére pár kép a csepp macsekról (fent vannak instagrammon is):